Nem nagyon írtam arról, mi történt velem ebben a két hónapban meg mostanában. Talán 3 fontosabb dolog volt az év első két hónapjában; a barátaim szalagavatója, egy nagyon jó korizás és a Bolyai bál. Na meg pár program márciusban nemrég. :)

Kezdjük is az elején. A mi sulinkban január 29-én, szombaton volt a szalagavató. Még sosem voltam úgy szalgavatón, hogy igazán érdekelt is volna, ráadásul még szervező osztály is voltunk; plusz munka. A szervezős napon, pénteken, amikor pakoltunk, rossz élményem is volt. Bővebben nem fejtem ki, csak annyit, hogy már megint én lettem leteremtve (nem csak én, és a leteremtve elég finom kifejezés rá) olyanért, amiről nem is tehettem. Erről ennyit. Na aztán az ünnepség napján már simán mentek a dolgok. Eredetileg a kapuban fogadtam a vendégeket, de egy idő után be lettem rendelve a ruhatárba, akkora volt a forgalom. Aztán 5-kor kezdődött a műsor. Drága osztálytársaimnak♥ köszönhetően én is meg tudtam nézni az elejétől a végéig. Ülőhelyem nem volt, ezért hátul, a mászófalnál álltam végig a kb. két órás műsort, de megérte. :) A bevonulás... hát az valami fantasztikus volt. Lehet, hogy az összes néző közül csak én éreztem így, de hatalmas érzelmek és gondolatok kavarogtak bennem. Valahogy nagyon megérintett. (Jó volt a zeneválasztás, c-sek! ;)) Aztán beszédek, versek, majd jött a szalagtűzés. Néhányszor a könnyeimmel küzdöttem, én, kis érzékeny, de makacsul elhatároztam, hogy a hatalmas horderejű szeretetem (=sírás) sem fogja elrontani a sminkemet. Igen, néha ilyenekre is gondolok. Ezek után következtek az osztályok műsorai. Mindenkié nagyon tetszett; minden osztályban volt egy-egy ismerős, jóbarát. Azért persze a szokásos tanárparódiák ütöttek a legnagyobbat; itt-ott karöltve egy kis X-Faktorral, Foci VB-vel (a fiúk szőke parókában, hawaii táncosnőruhában ropták a Waka Wakát... kicsit sem röhögtem szét a fejemet... :D aztán utána meg amikor megszólalt Fluor meg SP, már szakadtam... xD), meg osztályvideókkal, képekkel. Az osztályok műsorainak végén szép számok voltak. Az a-soknál (ha jól emlékszem), az Azért vannak a jó barátok volt Máté Pétertől, a b-sek Mikától énekelték a Happy endinget, csak azért nem ütött annyira, mert nem magyarul volt. Na, a c-sek nálam jobban kitettek (nem volt mondjuk nehéz, két nagyon jó barátom jár oda, akiket nagyon szeretek), Roy és Ádámtól énekelték Az otthon itt van-t. Hát ott már nagyon könnyes lett a szemem... (De makacsul nem sírtam el magamat. Egyébként egy régi conos élmény miatt ismertem a dalt, és néha-néha meghallgattam, de azóta nagyon sokszor megy a lejátszómon; jelentése lett számomra. Vasárnap este lejátszottam, és elbőgtem magamat - végre.) De tényleg, nagyon tetszett mindenki műsora. -  Jó régen volt már, és nem is annyira az események, de az érzések nagyon megmaradtak bennem. -  Ezután volt a vacsora, ami idő alatt mi, a szervező évfolyam is kaptunk egy kis táplálékot; két szendvicset és üdítőt. (Tényleg jól jött, mert már órák óta nem ettem akkor.) Ezután kezdődött a bál, amit az évfolyamtánccal nyitottak a végzősök; a lányok gyönyörű, hosszú fehér ruhákban, a fiúk pedig öltönyben. A tánctanárommal néztük a tornacsarnokunk lelátójáról; a végén - mivel ő koreografálta - rögtön gratuláltam is neki; tényleg nagyon szép lett. Aztán következett a tánc a szülőkkel, majd tényleg kezdetét vette a bál. A Tequila zenélt, és nagyon jó volt. Rengeteget táncoltunk! *-* Na, aztán ennek vége lett 11-kor, aztán folytattuk a városban, a Cinemában. Be kell vallanom, hogy a zene szörnyű volt, de annyira jó volt a hangulat, hogy nem tudott érdekelni. Hatalmasat buliztunk a végzős barátaimmal; nagyon kellemes élményként maradt meg az az este. :)♥
Másnap be kellett menni rendet rakni, amit (vagyis egy részét) sikeresen lekéstük két barátnőmmel, aki itt aludt nálunk, de azért még bent maradtunk, és segítettünk, amiben lehetett. (Volt még mit. Színpadelemek, szőnyegcsavarás...) Azért ez a két hét durva volt; 12 napig folyamatosan bent voltunk ezért vagy azért a suliban. De persze én egy percig sem bántam. :) (Mármint a hétvégémet.) Azóta elvileg megvan a műsor DVD-n, és szervezzük (na jó, nem én xD) a közös megnézését páran. :)

Aztán, valamelyik hétvégén két nagyon jó barátommal (pontosabban egy barátnőmmel és egy barátommal) voltunk kint a helyi koripályán is, ahol egyébként nagyon régen nem jártam, lehet, hogy évekkel azelőtt voltam utoljára. Elég sokáig voltunk kint; nekem a bérelt koriban már nagyon fájt a lábam (de a sajátomban rosszabb lett volna; az már kicsi), de tök jól éreztük magunkat. Utána feljöttünk hozzánk és ettünk melegszendvicset (olyat, ami háromszög alakú lesz sütés után :D), meg ittunk teát, itattam a többiekkel kávét, és kifogyasztottuk a tejkészletünket. XD Meg táncszőnyegeztünk is. :D Aztán még megnéztük a Made in Hungária filmet is, ami nekem tök véletlenül megvan itthon DVD-n, de én is most láttam először. Nagyon jó volt ez is. :) Mármint a film is, meg ez a délután-este is. :)

Február 18-án volt a Bolyai bál, az egyetem ebédlőjében. Sok éves szokáshoz híven a Spektrum zenélt, és hatalmas bulit csináltak, mint mindig. :) (Huh, de milyen képek meg videó lett utána rólunk a neten... xD A nyitóképben rögtön én vagyok; semmi gáz... x'DDD) Utána úgy volt, hogy megyünk még valahova, de abból csak az lett, hogy bementünk enni a Mekibe (mert hát mi a franc van nyitva éjjel...? xD), aztán meg hajnalig ténferegtünk a városban. De poén volt. :D Azt is megbeszéltük, hogy valamikor kellene replay. :D Bár most, hogy jobb idők lesznek, nem fogunk annyira fázni. xD

Aztán hogy, hogy nem, beköszöntött a március. Ez egyben egy MUTE előadást jelentett, a Jutalomjáték címűt, ahol NAGYON jól szórakoztunk/tam. :D:D:D Utána összebarátkoztunk buszra várás közben Kinga egyik barátnőjével is, poén volt az este. :)

Na, ezután jött bátyóm 18. szülinapja. :) Úgy döntöttük, hogy kicsit meglepjük. Teljesen titokban - amíg ő nem volt otthon, belopóztunk hozzájuk (szülők bevonásával persze, és lakáson belüli segítséggel xD) 13-an ajándékkal, tortával meg minden, és leoltottuk a villanyt. Majd amikor hazaértek, a szülei is ejöttek hozzánk a nappaliba, és ahogy jött arrafele, egyszer csak énekelni kezdtünk. Mondanom sem kell, hogy nagyon meglepődött; de nagyon örült is nekünk. :) Kapott pár közös ajándékot (gravíroztatott pohár, üdvözlőkártya) és egy-két apróbbat (ezeknek nagy százaléka természetesen ital xD), aztán ettünk mini szendvicseket meg tortát, előtte pedig pezsgőztünk. Utána elmentünk egy törzshelyszerűségünkre, aztán elvoltunk ott hajnalig. Csocsóztunk, beszélgettünk, nagyokat röhögtünk és táncoltunk egy nagyon jót. :) (A vége felé, amikor tök fáradtan ücsörögtünk már, én bátyó mobiljára rajzoltam mindenféle hülyeséget. :D) Szintén jó élmény maradt, és bár nem olvasod, de még egyszer, utólag, és itt is Nagyon Boldog 18. Szülinapot, Bátyóm! :)

És Tanjoubi Ometedou Momocchi! ^-^ Tsugunaga Momoko, a Buono! leadere és a Berryz Koubou tagja március 6.-án töltötte be a 19. életévét. :)