Március 11-én a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg Japánt, a partmenti településeken pedig hatalmas cunami pusztított. Bár Japán földrengésekre felkészült ország, a cunami miatt az áldozatok számát már több, mint ezerre becsülik, és rengeteg ember tűnt el. A Fukushimában levő atomerőmű több blokkjának is leállt a hűtése, az egyik épület borítása felrobbant, és azóta is próbálják menteni a helyzetet. A környékről több ezer embert kellett kitelepíteni; a károk az ország katasztrófa sújtotta régióiban hatalmas. Utórengések azóta is folyamatosan vannak, akár a péntekit megközelítő nagyságúak is várhatóak, bár reméljük, nem következnek be. Egyenlőre több városban nincs víz- és/vagy áramellátás, van, ahol a mobiltelefonvonalak nem működnek.
Már másfél napja követem folyamatosan a híreket ezen az oldalon, de egyszerűen nem találok rá szavakat... Borzalmas... Már aznap is néztem este a Híradót, és sokkoltak a felvételek... Azóta minden reggel a BBC-t kapcsolom be, és remélem, hogy nem történik újabb katasztrófa...
Olyan szempontból megkönnyebbültem, hogy a kedvenc japán hírességeim (természetesen a Buono!-ra gondoltam, de az ON/OFF-ról is van hírem, akiket szintén kedvelek, plusz már Aoyama Goshouról, Hino Matsuriról, Miyano Mamoruról és Horie Yuiról is,) a híradások szerint jól vannak. Remélem, akikről nem olvastam még, is épek és egészségesek.
Szörnyű, ami történt, és remélem, mielőbb rendbe jön minden, és imádkozom (persze olyan magam módján, de szerintem a gondolat fontos, nem a forma vagy a keret), hogy ne történjen több katasztrófa. (Természetesen nem szeretném azt se, hogy bárhol máshol a világban nagy baj legyen, de jelen pillanatban Japánra figyelek. - Tudom, a (közel)múltban történtek máshol is katasztrófák, és azok is nagyon megrázóak voltak. Ami Magyarországon történt, az is nagyon mélyen érintett; annyira, hogy gyerekesen próbáltam valamennyire elkerülni, de szörnyű volt. Egy kicsi videó elég volt ott már, hogy elsírjam magamat. El sem tudom képzelni, mit élhet át az, akinek egy katasztrófát sodor a sors az életébe... Minden katasztrófa borzalmas...... Remélem, senkinek nem kell ilyet soha átélnie.....)
Tegnap gyújtottam egy mécsest, ma pedig ezt a felső képet készítettem. Aki teheti, csak egy pillanatra, de gondoljon az ott élőkre, és ha tud, segítsen nekik a Magyar Vöröskereszten, vagy egyéb szervezeten keresztül. Aki úgy érzi, segíteni szeretne, ezen a linken megtalálja a továbbiakat. Én sajnos ennyit tudok tenni, hogy terjesztem. A legutóbb Japán is segített Magyarországnak, most rajtunk a sor.

Pray for Japan!