Így indultunk útnak a vízi tábor második felében, akárhányszor vízre tettük a hajókat. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Már itt, Szombathelyen megmondtam, hogy nem vagyunk normálisak, amiért 120 km biciklizéssel kezdjük a tábort, hogy eljussunk itthonról Mosonmagyaróvárra. Na persze nem egy nap alatt tekertük le, hanem az indulás napján, szombaton elmentünk Fertődig (kb. félút, annál kicsit több), és ott egy helyi tornateremben aludtunk. Hát akkor sem nagyon volt kedvem ülni 60 km biciklizés után, de amikor másnap újra fel kellett ülni a biciklire, újabb 60 km erejéig, na az tényleg nem volt kellemes... ^^" Ausztrián is keresztüljöttünk, nagyon szép hely, kár, hogy nálunk nem olyan tiszta és rendezett minden, mint ott. Na de ez van. Amint átértünk a határon, elkapott minket az eső, így olyan fél órára behúzódtunk egy ilyen jó értelemben vett kocsma szerű helyre. Aztán pár ember bicikliszerelése után nekivágtunk a hátralevő kb. 20 km-nek is. Mentünk főúton is, ami azért nem volt jó, mert olyan rettenetes a padka, hogy egyszerűen nem lehet rajta normálisn közlekedni, így mindig inkább az út közepe fele kellett húzódnunk, ami meg a -szerencsére elég gyér- autóforgalom miatt volt veszélyes. Egyszer véletlenül le is gurultam a padkáról, ráadásul egy magasabb részen, annyi volt a szerencsém, hogy egy buszmegállós részen egész hamar vissza tudtam jönni, de addig is dagonyáztam egyet a biciklimmel, aminek az a "fantasztikus" eredménye lett, hogy a bal pedálom és a bal cipőm talpa vizes lett, így folyton csúszkáltak egymáson, aminek szintén módfelett örültem. Na aztán megérkeztünk nagy nehezen, nagyrészünk átázva az eső miatt (bár részemről a láthatósági mellény és a hátizsák nagyjából szárazon tartott). Természetesen a vízi telepre is sárrally-t rendezve tudtunk csak eljutni, de végre valahára odaértünk. Egy darabig fel sem tudtuk verni a sátrakat a vizes talaj és az eső miatt, így úgy volt, hogy akkor a csónakházban alszunk. Itt keveredtünk össze Dórival és Zsófival, akikkel végülis Bogi és én egy sátorba költöztünk. (Nekik volt egy kétszemélyes, nekünk egy négyszemélyes. A kisebbe bepakoltuk a táskáinkat, a nagyobban aludtunk. :D) Mindez vasárnap. Aznap a kártyázáson és a sátorállításon (na meg persze vacsora és az elmaradhatatlan esti ismerkedős program) kívül nem nagyon csináltunk semmit. Aztán hétdőn eljött az igazság pillanata, vízre szálltunk, de előtte még Misi bácsi (aki megtanított minket evezni :)) hosszas előadást tartott nekünk a vízi közlekedésről és annak veszélyeiről, így teljesen kikupálódva mehettünk a vízre - nagyobb baj nem is történt. Délelőtt csak kajakoztunk, majd délután két részre oszottak minket, egyik része kenuzott, a másik része pedig tovább folytatta a kajakozást, majd másnap délelőtt felcserélődött, aztán a következő napokra már beosztottak mindenkit kajakba és kenuba. Mondhatnám azt is, hogy szerencsések voltunk, hiszen a Mosoni-Duna gyakorlatilag nem folyt, így felfele könnyebb volt az evezés, de ezért cserébe lefele is kellett dolgozni. Na annyi baj legyen. Elmentünk a halászi strandig, aztán ott (a magas vízállás miatt vízbe érkező csúszdán) csúszdáztunk, vagyis csúszdáztak a többiek, mi meg Zsófivla kiültünk a vízben álló asztal tetejére. Dóri a halakat kergette (és fogott is egyet! :D), Lendva meg a szarvasokat - legalábbis minden este elkapott egyet az erdőben. :D (Nem ám komolyan venni... XD) A reggeliket és a vacsorákat (plusz az esti programokat) önellátó módon, mindig egy ügyeletes csapat végezte, ebédet az egyetem menzáján kaptunk - megjegyzem nagyon finom volt. Mi is voltunk ügyeletesek, idegeskedtünk is eleget, de végül senki sem maradt éhes. A legrosszabb az volt, hogy felkeltünk hatkor, fél hétre odaértünk a boltba, és az csak hétkor nyitott... -_-"" Minden rosszat leszámítva nagyon jól éreztem magam, még a csütörtöki hosszú túrán is, amikor túl sokat mentünk, esett is az eső, tűzött is a nap, de azért jó volt. :) Egyik este - ha még nem lett volna elég a délutáni evezés utáni strand - ugráltunk a stégről is a vízi telepen. :D A víz nagyon hideg volt, de nem nagyon érdekelt minket. A víz hidegségére azt mondom, hogy este 7 körül ugráltunk, és amikor kijöttem a vízből, kint kellemesen melegnek éreztem a hőmérsékletet. :D Na aztán péntek délelőtt volt a verseny, Bogival indultam páros kajakban, 8.-ak lettünk 10-ből (megjegyzem, alig ültem a héten kajakban), két kör volt, és 6:52-es időt eveztünk. Délután meg ki lehetett próbálni mindenféle hajót, Dórival és Zsófival be is ültünk a hármas kenuba, kipróbáltam a pk-t is (nagyon borulós kettes kajak), azt igen hamar "meguntam", de az egyes kajakot is kipróbáltam. Hát az valami "életveszély". XD Az akkor is kanyarodik, amikor nem akarod, de legalább csak akkor borul, ha kilöknek belőle. (Ugye, Dóri? :D) Na én azt is hamar feladtam, de azért elszórakoztam vele egy darabig. És egész vízi tábor alatt egyszer sem borultam. De mint említettem, nagyon jól éreztem magam. Jaj ki ne hagyjam a sárkányt, a hatalmas 16 beülős kenut, amivel utolsó este mentünk és énekeltünk mindenfélét. :D :D Ha már az estékről van szó, egész sokszor átmentünk a fiúkhoz (nagyobb volt a hely) este pókerezni (Tomi hozott zsetonokat :D), de olyan éjfél körül visszamentünk már a sátrunkba, hogy azért másnap ne aludjunk el evezés közben. A szerencse az volt, hogy sem takarodó, sem ébresztő nem volt. Visszafele elmentünk Hegyeshalomba, ott két órát csöveztünk az állomáson a polifoamjainkon, aztán megérkezett a vonatunk, bepakoltuk a bicikliket, a táskáinkat meg magunkat, és hazajöttünk. Így is nagyon sokat írtam le a táborról, de mindez csak töredéke annak a sok jónak és szépnek, ami ott velünk történt abban az egy hétben. Egyset biztosan eldöntöttünk: ha lehet, akkor jövőre is megyünk! :)

Na akkor most egy kis más téma. Amióta hazajöttem, nem sok érdemlegeset csináltam. Conan mangát olvastam, elkezdtem tovább fordítani a Rinnét, animét néztem, satöbbi. Tegnap pedig raktam ki a falamra Kaitou Kid-es mangás képet, szóval most annak örülök. :D Azt akkor még meg sem említettem, hogy a fehér színű pendriveom kupakja könyörgött azért, hogy egy Kaitou Kid jel végezze rajta, úgyhogy azt is alkottam rá. :D Mindezek megkoronázásaként Megnéztem a DC első OVA-jét, amin hülyére röhögtem a fejem, majd jött a tévében a szokásos csütörtöki két Conan rész. Mindezek után nekiálltam Kaitou Kid & Aoko, Heiji & Kazuha na és persze Shinichi & Ran fanficeket olvasni angolul, nagyon jókat találtam. :) Olvasok, olvasok, befejezem. Ez volt 2:40 körül, amikor már kicsit hullámosnak láttam a betűket, azt már nem is említve, hogy akkor jöttem rá, hogy a betűk már két órával azelőtt sem voltak egyenesek... :D Na mindegy, a fanficeken nagyon jót szórakoztam. :) Mára a terveim meg többek között a Rinne fordítása és a Conan manga továbbolvasása; már kezd hiányozni. Főleg, hogy képes voltam egy ügy kellős közepén abbahagyni... ^^"" Na byebye! ^-^